vissza a fő oldalra
Bihar vidéke hazánk történetében a legrégibb ido óta fontos szerepet játszik;
midon Árpád vezér harcosaival hazánk földjén megjelent, a Szamos,
Tisza s Maros közt elterülő vidék egy magában elzárt «ducatus»t képezett,
hol khazárok laktak, kik egykor Attila fennhatósága alatt állottak.
A vidék akkori fejedelme Marót a bizánci császárnak hódolt s Árpádnak ellentállott,
de legyőzetvén, miután a magyarok Bihar várát elfoglalták, békét kért, melynek folytán földjét Árpádnak
átengedte, de élethossziglan meghagyatott annak birtokában;
Árpádnak fia Zoltán pedig nőül vette Marót leányát. Később a vármegyék e vidékén olykép
szerveztettek, hogy Bihar vidéke felosztatván, annak egyes részei Szatmár, Kraszna Szolnok,
Szabolcs és Békés megyékhez csatoltattak, a megmaradt területen pedig Bihar vára körül
hasonnevü vármegye alakíttatott. B.-ból indult ki a Vatha-féle lázadás; Szent László király e megyében,
Nagyváradon temettetett el. Az egyháznak B.-ben már a XII. században nagy hatalma
volt, s a vármegyei rendszer szintén tökéletesen ki volt fejlődve. A tatárjárás után a XIII. századnak
második felében B. ismét visszanyerte előbbi virágzását, s ezen időtől fogva mint hazánk egyik
legnevezetesebb vármegyéje szerepel. Földrajzi fekvése folytán nem lévén annyira kitéve a háboruk
csapásainak, mint a vele határos megyék, anyagi gazdagsága még azáltal is emeltetett, hogy az erdélyi
kereskedelmi út rajta vonult keresztül s hogy bányászata már a XV. században
virágzásnak indult.
