Huszka József (1854–1934) elévülhetetlen érdemeket szerzett a középkori és kora újkori templomok falképeinek
megmentésében azok feltárásával, dokumentálásával. Egy rajztanár, aki már 1881-ben gyűjtőútra indult, hogy
felkutassa a magyar népi ornamentika elemeit, s akit a magyar népművészet egyik első felfedezőjeként tart nyilván a
szakma. Nyaranta a „régi magyar díszítő styl" nyomait kutatva számos székelyföldi templom falképeit tárta fel.
Egyszerű módszerekkel eltávolította a vakolatot, és a feltárt képeket rögtön le is másolta.
Munkássága mély hatással volt a magyar műipart pártoló akaratra, iparművészekre, építészekre, köztük Zsolnay
Vilmosra is. Elméleteivel – a magyar népművészet ornamentikáját keleti, perzsa, indiai gyökerűnek vélte, s ezt
bizonygatta – hamarosan szembekerült a néprajzkutatókkal. Huszka József helyszíni kutatásainak és gyűjtőmun -
kájának eredményeként megélénkült az érdeklődés a paraszti-népi tárgykultúra s a vidéki élet megannyi színhelye
iránt, az „ornamentika”, a „szép”, az „ízlés”, a „stílus” eszméi és fogalmai mentén. Huszka József, a rajzoló gyűjtő, az
erdélyi festett famennyezetek másolása közben talált rá az első falképre. Ezt követően huszonhárom templom freskóit
tárta fel, örökítette meg eredeti méretben lerajzolva, akvarellezve. Olykor restaurálta is azokat. Megállapította, hogy a
kilenc helyen fellelt Szent László-ábrázolás egy székely festőiskola stílusjegyeit viseli.
Utóbb nem egyszer az ő vázlatai alapján restaurálták, állították helyre a képeket, az időközben lebontott templomok
díszítményei pedig legalább így, kitűnő rajzaiban fennmaradtak. Másolatai alapján restaurálták nemrégiben az
időközben visszameszelt vagy visszavakolt sepsibesenyői, székelydályai falképeket és a sepsikilyéni unitárius
műemléktemplom freskóit. Már tanárkodása idején – az 1880-as években – bejárta a Székelyföldet a magyar
ornamentika emlékeit kutatva. Ekkor XVII–XVIII. századi ferences kolostorok, református és unitárius templomok
textiljeit, úri hímzéseit, festett famennyezeteit dokumentálta. Erdély után a felvidéki és az alföldi településeket járta,
ahol népviseleteket, díszített használati tárgyakat, kerámiát, hímzéseket, festett bútorokat gyűjtött. Ezek díszítményeit
is lerajzolta, dokumentálta, és tanulmányokat jelentetett meg róluk. E motívumkincsből magyar stílusú iparművészeti
és építészeti terveket is készített. Fontosabb kötetei (melyeket saját rajzaival, felméréseivel illusztrált)
a Magyar díszítési motívumok a Székelyföldön (Sepsiszentgyörgy, 1883), Magyar díszítő styl (Budapest, 1885), a
Teremtsünk igazán magyar műipart (Sepsiszentgyörgy, 1890), A székely ház (Budapest, 1895) vagy a sok vitát
kiváltott A magyar turáni ornamentika története (Budapest, 1930). Munkásságát számos tanulmány is jelzi (az
Ethnografiában, az Archeológiai Értesítőben stb.), köztük olyan kutatási eredmények közlése is, amelyek a középkori
erdélyi templomi falfestmények feltárásához nyújtottak adalékot (Magyar szentek a Székelyföldön a XV. és XVI.
századokban, 1886; Székely festő-iskola a XV. Században, 1887). A Néprajzi Múzeum ezer rajzát, akvarelljét és 250
fotóját, kéziratait, valamint gazdag tárgygyűjteményét – textiltöredékeket, kerámiákat – őrzi.
Az egyházközség 1891-ben a templom és a lelkészlak általános renoválását
és egy új bérház építését határozza el....
A templomot kívül - belül lekaparták, a templomhajó két ablakátkibontották, a
sekrestyét átalakították, a tetőt rendbe hozták. A templom belsejének
lekaparásakor fedezték fel a mészréteg alatt a freskókat, amelyeket Telegdy
József közbenjárására Huszka József freskófestő rendbehozott. (részlet a
Telegd története c. könyvből)
MEZŐTELEGD vissza a Református Egyház weboldalára
Neki köszönhető a bögözi templom feltárása:
A bögözi templom falképeit Huszka József sepsiszentgyörgyi rajztanár tárta fel 1898 nyarán. Huszka már csaknem
két évtizede foglalkozott falképekkel, és nyaranta a „régi magyar díszítő styl" nyomait kutatva számos székelyföldi
templom falképeit tárta fel. Egyszerű módszerekkel eltávolította a vakolatot, és a feltárt képeket rögtön le is másolta.
A bögözi falképekről készített másolatai ma is nagy segítségére vannak a kutatóknak, ugyanis egy száz évvel
korábbi állapotot rögzítenek, és számos, azóta elpusztult részlet még jól kivehető Huszka akvarellmásolatain. A
másolatokat Huszka a Műemlékek Országos Bizottsága számára készítette, így azok ma a Műemlékvédelmi Hivatal
budapesti Tervtárában vannak, egy másik sorozat pedig Huszka hagyatékából a Magyar Néprajzi Múzeumba került.
Huszka idejében is elég rongáltak voltak már az északi falon lévő képek, amelyeket először a későgótikus boltozat,
majd a karzat építésekor csonkítottak meg. Állapotuk azóta csak romlott, hiszen a század elején újból elvakolták, és
csak az 1940-es években, illetve 1966 után tárták fel őket, ám a feltárás óta soha sem került sor restaurálásukra.
A templomba belépő figyelmét rögtön megragadják az északi falat majdnem teljesen beborító középkori
falfestmények, amelyek még a nyugati fal felső részére is átnyúlnak. Jelenleg három festett sávot figyelhetünk meg,
de bizonyos nyomok és a megemelt padlószint jelenléte figyelmeztetnek egy alsó, negyedik sáv valamikori
meglétére. A legfelső sávban a Szent László-legenda töredékei ismerhetők fel. A legenda a nyugati falon indul, egy
viszonylag épen megmaradt, nagyméretű jelenettel. Az északi falon folytatódó ciklust a későgótikus boltozat
konzolai és bordái, valamint a falban a múlt században nyitott ablak erősen megcsonkították, mindössze öt festett
folt maradt fenn, amelyek közül a második a legnagyobb és legépebb. A ciklust alulról keretező ornamentális sáv
minden darab alatt megvan, a jelenetsor felső kerete azonban csak a nyugati falon és az északi fal negyedik
jelenetén észlelhető nyomokban. Az eredeti festett sáv ezek szerint mintegy 2 méter magas volt (...)
JÉKELY ZSOMBOR
http://hungaria.org/hir/index.php?topicid=46&messageid=50
