Telegd története

         vissza                           Részletek a II. FEJEZETBŐL Telegd története a reformációtól napjainkig                          tovább

1. Telegd az erdélyi fejedelemség fennhatósága alatt. Telegd életében új érát teremtett az a mozgalom, amit reformációnak
nevez a történelem. Azokban a veszélyes és zûrzavaros időkben, melyet Mátyás halála óta átélt a magyar nemzet, mind
többeknek fordult szeme a múlandókról az örökkévalóság felé. A nagy nemzeti csapások, tatár, török, trónviszályok, betegségek
stb. mintegy megérlelték a magyar népet a reformációra. A külsőről a belső felé fordult a figyelem. Felismerik magukban azokat a
nagy nemzeti bűnöket, amikért az lsten büntetése szakadt rájuk és egy öntudatos nekilendüléssel le akarják annak nyűgeit rázni.
A régi egyházi keret szűk volt erre. Az egyház is érezte önmaga megújhodásának szükségét, de útját nem találta. Már a Wald
János által megínditott mozgalom szikrái is elhatottak a magyarok közé. Hívei 1176-ban a magyar honban is megtelepednek.
Erzsébet királynő 1280-ban rendeletet ad ki ellenük.
A huszitizmus is igen hamar talajra talált Magyarországon. 1420-tól kezdve nagyon terjed. Minden üldözés ellenére fenntartják
magukat. A váradi püspök területén a nyomok szerint itt a Körös völgyén is voltak hívei az evangéliumi mozgalomnak. Ulászló
1501-ben a püspök sürgetésére szigorúan lép fel a Pikardiak ellen.
A Luther, Kálvin, Zwingli és a többi reformátorok által megindított evangéliumi mozgalom tehát nem volt teljesen új a magyarok
előtt. 1557-ben Telegd és környéke az evangéliumot befogadja.
Telegd helyzetét nagyon megnehezítette a vagyonon osztozkodó két Telegdi fiú: Miklós és Mihály pereskedése. Miklós a
reformáció törhetetlen bajnoka lesz, Mihály úr "csakazértis" megmarad a régi hit mellett. Mihály úr mindent elkövetett, hogy a
reformációt megakadályozza, de sikertelenül. Az egész Telegd Miklós úrral együtt a reformációnak törhetetlen híve lett. A
szerzetesek is látván, hogy többé Telegden nincs keresnivalójuk, 1561-ben részben a reformáció hívei lettek, részben
elszéledtek. Bár a klastrom templomában Mihály Úr tartat a maga számára istentiszteletet, még 1571-ben is, de ezt már nem
szerzetesek, hanem papok végzik. Az ő Erdélybe való távoztával a római katolikus istentisztelet teljesen megszűnik.
T. aránylag fontos szerepet töltött be az erdélyi fejedelemségek fennhatósága alatt. Varkoch Tamás váradi várkapitány Telegdi
leányt vévén el feleségül, a Telegdi-családdal s így Telegddel közeli kapcsolatba kerül, sőt a Telegdi- család fi-ágának elhaltával
fia, György kezébe kerül anyai ágon Telegd. Itt is vannak eltemetve a templom kriptájában. Nemegyszer országos ügyek
megbeszélésére jöttek össze a család tagjai és a rokonság Telegden. 1604-ben a Telegdi-családdal rokon Bocskay István
erdélyi fejedelem felesége a Sólyomkői-várból Várad felé igyekezvén, Telegdi rokonainál megszállván, hirtelen rosszul lett és
meghalt. Itt temették el a templom kriptájában nagy pompával. 1608-ban a régi Telegdi-család helyét Varkoch György foglalja el.
Ettől kezdve ő Telegd földesura. A bárói lak kerítésében van" 1609 W G" felírással a Varkoch címer; valószínûleg ez volt a lakása.
A folytonos háborúk az erdélyi és magyarországi királyok között, hol egyiknek, hol másiknak a győzelme egyformán
veszélyeztették a lakosság nyugalmát. A Telegdi fiúk, hogy vagyonukat megtarthassák, hol az osztrák hol a nemzeti király
oldala mellé állottak. Ez a magatartásuk gyakran sodorta őket végveszélybe. Lelkük mélyén a nemzeti királyság hívei voltak. Nagy
veszélybe forogtak különösen 1611- ben, amikor, Forgách Zsigmond Felsőmagyarországi kapitánya váradi vár sikertelen
ostroma után a nem ura pártján levő telegdi várat elfoglalja. A harc lefolyására és rombolására nézve semmi adat nem áll
rendelkezésünkre. Ugyancsak e helyen r emlí~ük meg, hogy a nagy Telegdi-család utolsó sarja Telegdi Istvánban 1653-
ban kihalt. Ezzel lezárult annak a híres főúri családnak története, amely nemegyszer az egész magyar haza,sőt a környező -
országok vezetésében is irányító szerepet játszott.

2. Telegd a török hódoltság idején sokat szenvedett. Amikor az 1660-as évben Várad hosszú hősies harcok útán a törökök
kezébe került, a török csapatok még abban az esztendőben a környékbeli kisebb várakat is meglátogatták és elfoglalták. A
telegdi vár 1660-ban a törökök kezébe esett. A község nemesurait és jobbágyait egyaránt kétségbe ejtette a törökök
megjelenése. Még mielőtt Ali török csapata a várat körülzárta volna, Telegd lakosainak nagy része elmenekült. Telegd akkori
földesurai Ugrai György és Gergely családjaikkal együtt Erdély felé menekültek. Az Ugrai családnak minden mozgatható vagyona
a törökök prédájává lett. A család tagjai előbb Tordán, majd Kolozsváron nagy nélkülözések között éltek. A telegdi jobbágyok, akik
nagyon szerették a puritán gondolkozású földesúri családokat, mikor megtudják azok lakozási helyét, küldöttségileg felkeresik,
hogy neki járó fizetséget illetőleg megeggyezzenek. Az egyezséget megkötik, 18 egész tallért és "egy jó öreg karmazsin bőrt"
szolgáltatnak ki nekik és maradékaiknak évenként. Különben még az Ugrai családról azt is megjegyezzük, hogy Telegd birtokába
Varkoch György elhalálozása utáni esztendőkben került rokonság révén.
A református templom hajójának belsejében észak felõl van egy feIírásos sírkő emlék 1630-ból. Ugray György és Felesége
Szemere Ilona, mint a község földesura és az egyház patrónusa három gyermekét, Annát, Borbálát és Istvánt a templom
kriptájában temetik el. Õk nem itt nyugosznak, úgy látszik bujdosás közben valahol Erdélyben haltak el és ott temették el őket. Az
ő, vagy testvére Gergely utódai késõbb visszatértek atyjuk örökségébe, az 1790-es évekig fönntartván magukat Telegden.
A telegdi vár falai ezekben az időkben romboltattak le. A templom sekrestyéjének emeletes része, amely nemcsak az egyházi
klenódiumok, hanem a földesúr kincsei megőrzésére is szolgált, ezekben az időkben rongálódott meg úgyannyira, hogy erős
bolthajtása beszakadva, maga alá temetett egy ott rejtőzködő embert, akinek csontvázát a kőtörmelék alatti földszint padlásán az
1934-es templomrenoválás alkalmával megtaláltak. A templom kriptáját feltörték, azt gondolták, hogy ott elrejtett kincsekre
akadnak.
A város helyzete a török hódoltság egész ideje alatt teljesen bizonytalanságban volt. Senki se tudta, hogy mikor csap le rájuk egy
martalóc török csapat. Telegd sok régi értéke a török hódoltság idején elpusztult. Az egyház gazdag és értékes úrasztali
felszerelése elraboltatott. Azért van az, hogy minden régi Úrasztali felszerelésünk az 1680-1690-es évekből való. Csak egy
aranyozott ezüst tál maradt fenn az 1652-ik esztendőbő1, amit úgy látszik nem sokra értékeltek.

3. Vallási türelmetlenség. A török hódoltság megszűnésével Nagyvárad visszafoglalása után sem virradt jobb korszak
Mezőtelegd városára. Különös vallási szempontból érte sok sérelem Telegd lakóit. Az váradi róm. kat. püspökség újraéledésével
az a vallási türelmetlenség, ami a felsőmagyarországi magyarság emésztette, a mi vidékünkre is elhatott. Bihar megye akkori
magyarsága teljesen református volt. Már pedig püspökség hívek nélkül nem állhat fenn. Így megkezdődtek a visszatérítési.
harcok. Megyénkben kevés eredménnyel folytak, -úgy hogy még 1900-ban is Bihar megyében a 225.000 reformátussal szemben
csak 52.000 róm. kat. van - mégis ez áldatlan harcok a magyarság erejének nagyrészét felemésztették. Bár megyénkben is
sokszor megkísérelték keresztül vinni, hog református embernek ne adjanak semmiféle hivatalt, csak abban az esetben, ha
római katolikussá lesz - de nem sok eredményt értek el, mert magyar nemességünk inkább nem vállalt hivatalt, ha vallását
kérték érte cserébe. Ennek a térítési akciónak a gyümölcse a helyi róm. kath. egyház, amely jórészt azért alakult, hogy Tileagd
(Telegd) reformátusságát megnyerje a római katholikusság számára.
1715 körül Baranyi Gábor néhány körösvölgyi községnek is részbirtokos ura lesz. Õ a császári udvarban bejáratos bizalmi ember
volt, tagja annak a társaságnak, amelyik a magyarság rekatholizálását tűzte ki célul. De a református őseinek lelke és magyar
vére buzgó egyházszeretete mellett sem engedték meg neki T. reformátusságával szemben a tisztességtelen harcot. 1716-ban
házikápolnát nyit a maga, családja és néhány róm. kat. cselédje számára. De még akkor annyira kevesen voltak, hogy egyházzá
nem alakulhattak. Telegden plébánia 1736-ban lesz, de még ekkor is alig 30-40 azoknak a róm. kat. nemeseknek és
cselédeknek a száma, akik a róm. kat. plébániához tartoztak.

4. Pestis 1739-44. Telegd történetében külön helyen kell felemlíteni azt a nevezetes, lakosaira nézve könnyen végzetessé válható
járványt, ami az 1739-1744. esztendőkben meglátogatta. Egy 1743-ból fennmaradt jegyzék szerint, körülbelÜl 668an haltak meg
5 év leforgása alatt a dögvészben. Van olyan család, ahonnan egy hét leforgása alatt ötöt visznek ki a temetőbe. Annyi a halottak
száma, hogy közös sírokba temetik őket, minden egyházi szertartás nélkül. A Süveges, Szűcs, Varga, Nagy, Batári családok
csaknem teljesen kipusztultak. Végre 1744-ben megszüntette Isten e rettenetes dögvészt. Erre a telegdiek, hogy Isten hagyott
belőlük magot a jövendő számára, virágvasárnáp déli 12 órakor újra felmentek a templomba nagy hálákat adni az lsten eme
kegyelmességéért. Megfogadták és gyermekeikkel megfogadtatták, hogy évről-évre megismétlik virágvasárnap délben 12 órakor
a hálaadást. S ez azóta állandó szokássá vált a Telegdi gyülekezetben. Ma is minden virágvasárnap déli 12 órakor megszólalnak
a harangok s hangzik az évszázados hálaadó imádság, amit Tarczali György helyi lelkész 1801. március 8-án írt, amelyet egy régi
kézírásos bekötött liturgiás könyvből lemásolt és elküldött Belényesújlakról 1912-ben Sipos János lelkész. Itt közlünk belőle
néhány részletet.
"Mindeneken szabadoson és bölcsen uralkodó Isten, akinek parancsolaya szerint esnek mennyen és földön mindenek és
akinek parancsolatjából jő mind a jó, mind a gonosz az emberekre. Az éhség, a fegyver és a döghalál a té szolgáid, és mihelyt te
parancsolod, előáll akármelyik a megsokasodott bűnök megbüntetésére. Meg is mondottad, óh igazmondó Isten! hogy a bűnt
büntetés nélkül semmiképen nem hagyhatod, mert ha egy darab ideig kegyelmesen várakozol is a bűnösöknek megtérése után,
de mikor a te hosszú tűrő várakozásodnak mértéke beteljesedik, akkor osztán a te igazságodat is teljes mértékben szoktad
gyakorolni az emberek bűneiknek megbüntetésekben. . .
Érzették óh Uram a mi atyáink is a bűnt büntető igazságodnak súlyosságát, amidőn az ő büneikért ő közikbe is elküldötted a Te
öldöklő angyalodat, és a döghalál által sokakat az ő szerelmeseiktől megfosztván, oly siralmas állapotra hivtál, hogy sok
házastársak az ő szerelmes párjaikat, sok szülők az ő kedves magzatjaikat, és sok keserves árvaságra maradott gyermekek az ő
édes szüleiket siratván, vigasztalhatatlanok maradtak, mivel alig találhattak csak olyanokat is, akik az ő siralmas panaszaikat
meghallgatták, és ő nékik vigasztaló szókat szólhattak volna.
De ha szintén méltókká tették is a mi atyáink ő magokat az ő sok bűneikkel, a Te ilyen és még ennél is nagyobb büntetésedre: Te
mindazáltal Irgalmassággal Gazdag Isten lévén, nem hagytad őket tökéletesen megemésztetni és a földnek szinérõl végképen
eltöröltetni a pusztitó döghalál által, sőt inkább könyörülvén ő rajtok, megkegyelmeztél az ő életöknek, megszüntetted a döghalált
egy ilyen jeles napon ő közöttük, és ha a rendes halál által immár kiszólitottad is őket az élők közül, de mindazonáltal
megengedted, hogy a Tégedet igazán es merő és tisztelő hiveknek gyülekezete viszontag megnövekedhessen, és a Te nagy
nevednek dicsősége továbbra is elterjedhessen a földön ő általok.
Ezen Te kegyelmes jótéteményednek emlékezetére óh Uram! a mi atyáink is fogadást tettek Te előtted afelõl, hogy ők és az ő
maradékaik ezen az esztendönként előforduló innepen hálaadással fogják emlegetni, azt a Te irántok való kegyelmességedet,
amely szerint egy ily napon megszüntetvén a pusztító döghalált ő közöttük, megkégyelmezél az ő életöknek, meggyógyítottad az ő
betegségeiket, megszabadítottad a koporsótól az ő életeket és megkoronáztad őket a Te kegyelmességed és irgalmasságod
által. . .
Óh Isten, akinek atyai füleid mindenkor nyitva vagynak, a te benned bízó fiaid és leányaid könyörgéseinek meghallgatására,
figyelmezzél a mi mostani Te elődbe felnyujtott könyörgésünkre is, és ha a mi szíveinknek óhajtásai a Te nagy nevednek
dicsőségével és a mi lelkünknek idvességével nem ellenkednek, teljesítsd be mind azokat a te nagy Irgalmasságodból a
Jézusért Ámen."
Az ima egy mélyhitű, képzett lelkipásztorra mutat. E döghalál után Telegd lakosainak száma alig háromszáz lélek.
E sok csapás és megpróbáltatás még jobban Isten felé tereli Telegd népét. Megtapasztalták, hogy vagyonok és életsorsok nem
az ember, hanem az Isten kezében vannak. A lankadó egyházi élet véredényeibe új életerő árad. Az egyház ügye minden hivő
ügyévé lesz. Az egyházat elesettségébõl igyekeznek kiemelni. A jótékony adakozók hosszú listája áll rendelkezésünkre, amit e
könyv más helyén részletesen ismertetünk.

5. Pro memoriákk. A rendes anyakönyvi bejegyzések a református egyházban 1751- 01 kezdődnek. A római katolikus egyházban
a plébánia megalakulása idejétől 1736-tól. Az egyházi és egyéb feljegyzéseknek egész sokasága áll rendelkezé-sünkre ezektől
az időktől kezdve. E följegyzések szerint 1758-ban felepül a római katolikus templom. Az 1786-ik esztendő július 13-án
városunkat meglátogatja II. József császár. Érdekességénél fogva szórol-szóra citáljuk az akkori idők ref: lelkipásztorának
feljegyzését: "Városunkon átalmentében Erdély felé felséges királyunk II. József mulatott itt egy fertályórát, Gróf Hallerné nagysá-
ga udvara előtt és a grófkisasszonyokkal vagy hat szót szólott is és osztán útnak indult. Kinek mind hozzánk lett érkezését igen
nagy záporeső előzte vala meg, úgy menetele rettenetes jégeső szélvésszel, mennydörgéssel követte. Láttam ekkor olyan
jegeket esni, mint egy kisded tyúktojás. Ugyanezen hónapnak 17 -ik napján oly szörnyű árvíz jöve reánk, hogy nemcsak a
közönséges istentisztelettől fogott el, hanem házainkban is nyugodni szörnyű pusztftó zúgásával nem hagyott, amidőn szemünk
láttára sokakat a mi felebarátaink közül házuktól és egyéb jószágaiktól megfosztott. És mindnyájunkat egy hétig, de kivált négy
napokig ostromolt erejével. Az árvíz nagy inségre, szükségre juttatott. Mi ennek oka ?Lásd : Ésa. 28. rész 14. v. Ezék. 15.r.11,13.v."

6. Türelmi rendelet. Végre a kormányhatalom is megsokallta azt a sok nyomorgattatást, ami a református magyarságot vallási
szempontból érte. Kiadják a türelmi rendeletet, amelynek értelmében sok igazságtalanság részben elmaradt. Bár a rendelet
hosszú ideig csak papíron maradt, mert a rom. katolikusság legtöbbször idegen fajú vezetői nem vették figyelembe. Mosonyi
Lajos ref. lelkipásztor az 1833-ik esztendőben az emlékezetre legméltóbb dolgok között jegyzi fel az egyhaz jegyzőkönyvében
Beöthy Ödön kepviselőnek Pozsonyban mondott beszédét, aki katolikus létére, védelmébe veszi a reformátusokat. Ez még száz
esztendővel ezelőtt annyira nagy dolog volt, - bár nem mondott semmi különöset, - hogy a lelkész beszédjét szóról-szóra leírja és
hozzá ezt a megjegyzést fűzi: "egy protestáns mondotta volna e szavakat, nem tettem volna irásba, de minthogy r. katholikus
mondja, méltónak tartottam örök emlékezetnek okáért feljegyezni".
A türelmi rendeletnek meg lett az az eredménye, hogy az eklézsiákat többé nem gátolták annyira szabad mozgásukban. A telegdi
reformátusok kihasználván a kellő alkalmat, 1792-ben felépítik a régi fatorony mellett a mostani hatalmas kőtornyot, 1797 -ben
pedig fertályos órátl helyeznek bele.

7. Kolera. Egy száz esztendőre a nagy járvány után, az 1833-ik esztendő júniusában Isten újból meglátogatja helyiségünket.
Beszéljen helyettem a kolera lefolyásáról és pusztításáról az akkori lelkipásztor feljegyzése : "Tudom, hogy a késői maradék
között is esmeretes lesz a szó : cholera, mondok hát róla egy keveset, amit tudok rész szerint hallomásból, rész szerint
tapasztalatból. A cholera egy veszedelmesen pusztító döghalál, mely Lengyel es Muszkaországból jött áltaI Magyarországba az
1833. esztendő júniusában és elhallgatva más apró városokat és helységeket, csak Debrecent említem, amelyben mintegy
ötezren lettek mind rang s időbeli különbség nélkül kilenc hetek elfolyása alatt annak szomorú áldozatai. Mihelyt hallatott, hogy e
cholerának némely jelei mutogatják magokat, a deákság, számszerint mintegy hatszáz, széjjelbocsáttatott, nehogy a szülék
miattok szorongattatásban legyenek. A városba való be s kimenetel bezáródott. Egyik faluból a másikba, mind gyalog, mind
szekeren menni megtiltódott, vagy mikor megengedődött is, passusokat kellett mutatni és aki passus nélkül menni találtatott,
vele contumatiát töltettek, - a cholerásokon ezek történtek: a hasok rendklvül ment, a hányás őket kimondhatatlan erőltette s
hánytak is, minden tagokat a görcs összehúzta, rángatóztak, belső részek majd meg gyúladt, ahonnan a vizet nagyon kivánták, de
nem volt szabad inni s kevés órák alatt az ábrázatjok úgy elhervadt, a szemek úgy beesett, hogy a házaspár tulajdon párját alig
ismerte meg. Kevesen gyógyulhattak ki belőle. Aki ma egészségesen feküdt Ie, már reggel halva találtatott, aki ma a
templomban volt, már holnap a temetőbe vivődott. Minden prédikáció és énekszó nélkül kisérték ki atyjafiai. Szekéren hordottak ki
a megholtakat, akinek módjában volt, koporsóban, akinek nem volt, anélkiil. Sok ezrek lettek özvegyekké, több ezrek árvákká. Itt
Telegden Istené legyen a dicsőség, nem sok volt."

8. A negyvennyolcas idők minden komolyabb megrázkódtatás nelkül vonultak végig Telegden. Az itt lakó főurak és nemesek meg
értettek a kor követelményét, Kossuth Lajos hivó szózatára vagyonukkal és életükkel álltak az eszme szolgáIatába. Különösen
lelkesedett érte az ifjú Haller gróf, akinek a világosi fegyverletétel után el kellett bujdosnia. Hosszú ideig bújkált a pósalaki és telki
templomtornyokban, míg végre a család magas összeköttetései folytan kegyelmet nyert. Abban a névlistában, amelyben föl
vannak sorolva azoknak nevei, akik a negyvennyolcas szabadságharcban résztvettek, több telegdi nemes úrnak meg van emlitve
a neve. Különösebben egyik itt lakó ősi református magyar familia, a Miskolczy-család vette ki belőle a részét.
   A tragikus kimenetelű magyar szabadságharc után újból nehéz idők következtek Telegdre, ami itt felekezeti villongásban
nyilvánult meg. Tudott dolog, hogy a Habsburgok a római katolicizmust Magyarországon nagyszerűen tel tudták használni a
maguk céljai elérésére. Azzal, hogy a róm. katolikusokat és reformátusokat szembe állították egymással, két dolgot értek el,
egyfelől gyengítették a magyarság erejét, másfelől a növekvő és diadalmaskodó róm. kat. egyházat maguk iránt hálára
kötelezték. Az akkori helybeli róm. kat. lelkész vérszemet kap a nagy királyi kegytől s a református egyház régi és szerzett jogait
nem akarja tekintetbe venni. Természetesen az akkori idők református papja sem hagyja magát. A dologból olyan parázs vallási
villongás lett, aminek a róm. kat. egyház főgondnoka, Haller gróf tekintélye vetett véget.

9. A 67- es kiegyezés után. A kiegyezés (1867) meghozta Telegdnek is a békét. Ettől kezdve Telegd rohamosan fejlődik.
1870. szeptember 7-én megnyílik a vonatjárás, ami T elegd fejlődése számára felbecsülhetetlen jelentőségű. A községtől ugyan
távolabb helyezték az állomást, de mar akkor élt a vezetőkben az a terv, bogy Telegd közvetlen közelében egy új vasútszárnyat
építenek. Sajnos, a terv megvalósulását a háború megakadályozta. Telegd új birtokosa Telegdi József az ős Telegdiek
örökségét tovább ápolván, minden lehetőt megtett Telegd kifejlesztésére. Egyik gyár a másik után épül fel, valósággal ipari
központtá válik Telegd. A Bihar- Szilágyi Olajipar R. T., a Hazai Aszfalt Rt., a Magyar Aszfalt Rt., a Bihari SZénbánya és Villany Rt.
hatalmas gyárüzemeiket építik fel. Majd Kállai-téglagyár, Sátori Mór vegyészeti gyára, Biehm János fedéllemez gyára, Kollár és
T.-sa kocsikenő gyára, később a Fatelep (Laroche, Darvas), Telitőtelep, Bútorgyár, Szeszgyár helyiségei épülnek fel. E gyár-
telepek Telegd és a környékbeli lakosságnak nagy kereseti lehetőséget nyújtottak. Ehhez járult Telegdi József 10.000 holdas
mintagazdasága amely több száz embernek adott foglalkozást. Telegd valóságos kincsesbánya lett. A lakosság lélekszáma
megkétszereződik. A gyártelepek körül egész kolóniák keletkeznek. A faji és felekezeti arányszám mérlege megbillen, a magyar
református ősi lakosok rovására. Az a szoros egység, mely fennállott az egyház és a község között ettől az időtől kezdve kezd
mind lazább lenni. Eddig a vezetőszerepet az egyház gyakorolta a község felett, ettől kezdve a község emelkedik az egyház felé.
Igaz ugyan hogy a község ügyeinek intézése az arányszám szerint is a reformátusság kezében van, de mégis az a közvetlen
viszony, amely eddig e kettő közt fennállott, megszűnt. A reformációval egyidejű református iskolát a község eddig sajátjának te-
kintette, tanítókat anyagilag is segítette. A ref. eklézsia harangozóját kétharmadrészben fizette. A toronyórához az olajat a község
adta. A bíró egyben kurátor, az esküdtek presbiterek voltak. A község jegyzője a presbitérium mindenkori jegyzője. A község
jórendjére a bíróval együtt az eklézsia ügyelt fel. A "birákok" széke a templomban is külön volt. A templom tornyának felépítését az
egyház és község közösen végzik.
    A gyárakba özönlő, idegen másfelekezetű tömegek szaporodása folytán ez a régi harmónia felbomlott. A ref. egyház nehéz
helyzetbe kerül, úgyannyira, hogy ősi iskoláját az 1885-ik esztendőben meg kellett szüntetnie és az államnak átadnia.
    Nevezetes esemény Telegd életében a Magyarország ezeréves fennállásának alkalmából 1896-ik esztendőben rendezett
ünnepség, jobbanmondva ünnepségek. A magyarság nemcsak a központban, Budapesten, hanem vidéken is nagyarányú
ünpepségeket rendezett. Telegden is minden templomban hálaadó istentiszteleteket tartottak, először az ősi református
templomban, azután a többiekben. A község lakosai faji és vallási különbség nélkül együtt felkerestek minden templomot, hogy
az a nagy magyar test, amelyet eddig felekezeti villongások széjjeltéptek, együtt, közösen adjon hálát a "magyarok Istenének". Az
állami iskolás gyermekek nagy ünnepség keretében hársfákat ültettek Magyarország ezeréves fennállása alkalmából az állami
iskola udvarára. A római katolikus iskola növendéke templomuk kertjébe ültettek Szent István király emlékezetére egy hársfát,
amelyet ugyan egy nagy vihar kidöntött, de törzsökékéből minden esztendőben annyi új ág hajt ki, hogy lenyesegetése sok
gondot ad a harangozónak. Az egyházak jegyzőkönyvei sokat beszélnek ezekről az ünnepségekről.
   Telegd társadalmi élete is fellendült. Megalakult a 48-as Kör, Tűzoltó Egylet. Igen élénk élet folyik mind élet folyik mind a
gyártelepi, mind pedig a községi kaszinóban. A legelőkelőbb vendégek, Magyarország vezető emberei szívesen látogatnak el a
nemes és fennkölt gondolkozású földesúr, Telegdi József orsz. gyűl. képviselő kastélyába. Sok, egész Magyarországra kiható
fontos eseményeknek fonták itt szálait. Az utóbbi idők egyik legnagyobb magyarja, gróf Tisza István is szívesen üdült a Telegdi-
család körében.
   Nem hagyhatjuk említés nélkül azokat a nagy választási harcokat sem, amelyek Telegd életét a háború előtti időkben, gyakran
tették darázsfészekké. A község erős negyven nyolcas párti lévén, amely sohasem tudott a kormánnyal egy gyékényen árulni,
emiatt egyszer szembekerült még földesurával is.
   A gyártelepeken egyre gyarapodó munkásság közt agitátorok a szocializmus eszméit hintegetik el. Velük sem az állam, sem az
egyház nem sokat törődik, így mind a kettőnek elszakad eszméitől. Kialakul egy munkás mentalitás s egy munkás-közösség.
Lassanként megszerveződnek, a végén, mint egy erős szervezett-egység jelennek meg, amivel a községnek is számolnia kellett.
..."zugnak bizonyultak, az ügyészség felmentette a vád és következményei alól. Ugyanekkor a hatalmi érdekeiket féltők mellett
egyes anyagi érdekeiket néző személyek is megindították a harcot a lelkész ellen..
A püspökhöz egy rÚt, rágalmakkal teljes írás kÜldetett be egyik izraelita atyánkfiától. Ezt csak azért említjük, hogy történelmi
dokumentumokkal támasszuk alá azt az igazságot, hogy T elegd őslakóinak, a református felébresztése és felébredése és
annak Krisztus országa munk;ijába állítása, mennyire összeütközik a mai világ bűnös és krisztustalan szeHemével. Sok,
szomorÚ írásbeli dokumentum hirdeti egyházunk levéltárában ennek az önző, mindent eltiporni akaró emberi szellemnek
eltorzult arcát örök emlékezetül az utókor számára.

    13.Telegd gazdasági és ipari szempontból. Vessünk egy pillantást a régi Telegd gazdasági és ipari életére. Már a legrégibb
történelmi dokumentumok azt jegyzik meg Telegdről, hogy annak árvízjárta határa kevésbé alkalmas a földművelésre. A
történelem folyamán nem egyszer találunk feljegyzést arról, hogy több körösvölgyi helységet, köztük Telegdet is elönti az árvíz.
A Körös sebes vize megbízhatatlan. Hóolvadás vagy esős idők alkalmával a bővizű hegyi patakok nagy mennyiségben hozzák
vizüket s ilyenkor medréből könnyen kilép. Medre nem állandó. Csak egy emberöltő leforgása alatt is olyat változtat medrén, hogy
szinte lehetetlen ráismerni. Az állomás mellett húzódó, valamint az Újlaki hídon (vashíd) túl levő dombvonulat között változtatja
medrét. Volt idő, amikor minden esztendőben kilépett medréből. Még a környékbeli egyházak lelkészei is emlékezet okáért
följegyzik azoknak az árvízeknek idejét, amelyek Telegden mindannyiszor károkat okoztak. Nagy árvizek voltak: 1774, 1783, 1796,
1817, 1932-ik esztendőkben. Föl van említve, hogy egy alkalommal a múlt század közepén olyan nagy árvíz volt Telegden, hogy
még a templomban is térdig ért a víz. A Körös amellett, hogy hamar medret változtat, hatalmas területeket kiöntések alkalmával
lekavicsol és terméketlenné tesz. A lakosok éppen ezért csak részben foglalkoznak földműveléssel. Azok a területek, amelyeken
most kitűnő bÚza, tengeri stb. terem, még ezelőtt száz esztendővel fűzfát és cserjét termettek. 1840-es esztendőkben 4800 hold
határából1600 holdat mond egy adat használható szántóföldnek, ami aránylag a határ és helység nagyságához viszonyítva
kevés. Határa mívelés alá jobban akkor jött, amikor a 48-as szabadságharc után egyes területek kisgazdák kezébe kerültek. A
fóldművelés mellett a szőlőmívelés lép előtérbe. Domboldalain kiváló bor terem, amit elég szakszerűen művelnek. A szőlő
intenzív művelésére nézve már az 1400-as évekből feljegyzéseink vannak. A régi egyház, szerzetesrend, Telegdi család és más
család hatalmas szőlői terülnek el Telegd és Ujlak határában. Bár félannyi terület sem volt beültetve, mint ma.
    Különösen említésre méltó Telegd ipara. A fazekasmesterség már a legrégibb időben kedvelt foglalkozás volt. A helyi
fazekasok agyag edényeiket messze vidékre elhordják. Még az 1850-es években is tizennégy fazekas mester lakik T elegden.
Régi fazekas családok: Kágyi, Bányai, Gönczi, Koppányi, Matta, Szentgyörgyi, Kostyán, Nagy, Duhi, Molnár, Gyene, Kovács
családok. Több lakatos, kovács, tímárnak a nevét ísmerjük a múlt századból, sőt egy sörfőzde is van Telegden, amit a sváb
katolikus, Vencel család bír. Akkor jut igazán Telegd ipari szempontból nagyobb jelentőségre,amikor a múlt század vége felé
különböző gyárak létesülnek területén. E gyárak olyan hatalmas ipari központtá tették Telegdet, hogy neve éppen gyárai folytán az
egész Magyarország területén közismert lett. Gyárai több-kisebb szüneteléssel az 1929-es évekig működtek. Ma a fatelep
kivételével mindegyik megállott, a munkások százai maradtak kenyér nélkül. A munkások részben elköltöztek, részben itt
nyomorognak abban a reményben, hogy egyszer csak megindul a munka, amikor a gyárak búgó szirénáinak hangjára
szerszámaikat fölvehetik és dolgozhatnak a maguk és családjuk boldogulására.