Szerzo

Szász András: írta és fotózta a (a névre kattintva a Porta Egyesület weblapján olvashat a könyvről és képeket láthatnak a II. kötet ismertetőjéről)
PARTIUM ÉS ERDÉLY
EZER ESZTENDEJÉNEK KÖVEKBE ÉPÍTETT TÖRTÉNELME cimű képes albumokat.
3 kötet készült el. A harmadikba Mezőtelegd Református Templomáról is említést tesz a szerző.

Könyvek, melyek kötetenként mintegy 200 oldalon, páratlanul gazdag képanyaggal illusztrálva mutatják be Erdély és Partium
erődtemplomait. Érdeklődni a Kecskeméti Lapok Kft.-nél
Kiadó: Kecskeméti Lapok Lap- és Könyvkiadó Kft.
Alföldi Lapok Kft.
6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.
Telefon: 76/486-100, 486-480, 508-300, 508-301
Fax: 76/486-500

Így nyilatkozik a szerző az első kötet bevezetőjében:

„Vagyont, gazdagságot nem örököltem, és csinálni nem tudtam, hogy adhassak. Én csak hálámat, szeretetemet, örökké, holtomig való
hűséges emlékezetemet adhatom.
És munkából azt, amit tudok…”

Magamról, könyveimről

Nyolc esztendeje fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy maradandó emléket állítsak az elhagyott szülőföldnek. Azóta
barangolással töltöm minden szabadidőmet. Járom Partiumot és Erdélyt, öreg cintermekben, omladozó várakban, erődtemplomokban
keresem a régi idők emlékeit, melyekből mára négy kötetnyi gyűlt össze.
Eredetileg csak azokról a településekről terveztem írni, amelyek valamilyen formában kötődnek a Szent Koronához, mint Solymos,
Kolozsvár, Doboka, Gyalu, Nagyenyed vagy Gyulafehérvár… Ahol a Budáról 1541-ben menekülni kényszerülő Izabella királyné a
Szent Koronával megfordult. Csakhogy a korona már jóval korábban, Bajor Ottó idejében megjárta Bálványos várát… s mint kiderült,
még nagyon sok más helyet is. Annál is inkább, mivel Erdély csodálatos építészetéhez nincs hasonló egész Európában. A hétbástyás
címerű keleti tartomány ugyanis átvette ugyan az egymást követő építészeti stílusokat, ám azokat azonnal át is alakította saját
elképzelései szerint. Ezért van az, hogy az erdélyi gótika – legyen szó kastélyról, katedrálisról vagy egyszerű fatemplomról – jóval
egyszerűbb, puritánabb a nyugatinál. Ugyanez érvényes a reneszánszra és a barokkra is.
Valószínűleg azt is kevesen tudják, hogy a még létező szász erődtemplomok többségét magyarok, pontosabban székelyek kezdték el
építeni: Szászkézd, Kelnek, Medgyes, stb. A székelyek később keletebbre húzódtak és a helyükre betelepített szászok fejezték be a
megkezdett épületeket. Ily módon alakult ki a tartományban az a sajátos építészeti kultúra, amely gyökereit tekintve mindenképp a
magyar nemzeti kultúra részét képezi.
Sok-sok ilyen és hasonló szempont vezetett végül oda, hogy az eredetileg egykötetesre tervezett könyv mára négykötetesre bővült, a
bemutatásra szánt települések száma pedig jelenleg meghaladja a kétszázötvenet.
A hatvannégy helyszínt bemutató első kötetet összesen 460 fotó illusztrálja. Közülük három fotó két-, 48 egyoldalnyi méretű. A többi
képeslap nagyságú.

Tisztelettel: Szász András

Előszó (II. kötet)
Orbán Balázs lelkesedésén felbuzdulva egy idős nagyváradi építőmester a trianoni döntés után
elhatározta, összeszámolja és leltárba veszi Partium és Erdély építészeti emlékeit: kúriákat,
erődtemplomokat, várakat, várkastélyokat. Eleinte járta is szorgalmasan a két tartományt, jegyzetelt,
fotografált, ám egy idő után elfáradt és abbahagyta. Túl sok van - mondta lemondóan.
Akkoriban még valóban sok volt. A gyakori tatár és török támadások, a szinte állandó háborús
veszély ellen évszázadokon át a várak, erős falakkal megerősített udvarházak, erődtemplomok
jelentették az egyetlen menedéket. S ha már felépítette, az erdélyi - lett légyen magyar, székely
vagy szász meg is óvta építményeit. Így ha a külső támadások, belső viszálykodások során el is
pusztult egy-egy vár, templom vagy kúria, az erdélyi konok szívóssággal nem csak a leromboltat
építette újra, hanem rögtön másikat emelt a közelében. Ezért sehol Európában nem találni annyi
várat, kastélyt és erődtemplomot, mint Erdélyben. Ahogyan Biró József fogalmazott: "Kevés olyan
magaslata van, amelyet ne koronázna egyegy festői várrom. "
Az államalapítás óta eltelt ezer év alatt, a politikai megosztottság miatt Erdély gyakran kényszerült a
Magyarországétól eltérő, önálló útra. Közben Parti um, vagyis a Részek hol ide, hol oda csapódott.
Ám minden különbözőség ellenére Erdély szellemisége évszázadokon át megmaradt magyarnak.
Ahogyan a tartomány is a honfoglalástól a trianoni diktátumig tevőleges résztvevője volt a magyar
történelemnek és kultúrának. A nemzet sorsdöntő eseményei is többnyire a hétbástyás CÍmerű
tartományban zajlottak. Várak, erődtemplomok sokasága a tanúbizonyíték erre. S ezek a nyakas
fanatizmussal emelt építmények nemzeti örökségünk részei, egyben megdönthetetlen bizonyítékai a
magyar nemzeti kultúrának azon a területen, amelynek értékeit évtizedeken át szándékosan
rombolták, pusztították.
Úgy kilenc éve valami kapcsán eszembe jutott a hajdani építőmester. Akkor határoztam el, majd én
megvalósítom, ami neki nem sikerült. És kilenc esztendeje útrakeltem, hogy idős földim és a nagy
elődök útját újra végigjárva leltárba vegyem, megörökítsem és bemutassam azokat az építészeti
emlékeket, amelyek még léteznek. Ami időközben tönkrement, leomlott, elporladt, mert tönkretették,
lerombolták, porrá zúzták, azt adja hozzá mindenki saját képzeletéből.
A legtöbb Partiumba, Erdélybe látogató furcsa varázsról beszél, ami már a határ átlépésekor eltölti.
Van, aki a csodálatos szépségű tájnak, s van, aki a történelmi emlékek sokaságának tulajdonítja ezt
a bűbájos erőt. Aztán előbb vagy utóbb mindenki ráébred: egyik a másikának szerves kiegészítője.
Mert bármennyire is lenyűgöző, a táj önmagában csak háttér, amely kevésbé lenne elragadó a
benne elhelyezett történelmi kellékek nélkül. És fordítva. A festői várromok, repedezett falú
erődtemplomok semmitmondóan, valószínűleg groteszkül hatnának az alföldi háttérben.
Ezer esztendő alatt sok minden megváltozott Partiumban és Erdélyben. A legjelentősebb, vagy ha
úgy tetszik legfájóbb változás azonban a magunk mögött hagyott huszadik században ment végbe.
A népességi összetétel mellett nagyot változott maga a táj arculata is. Erdély hegyeit elhordták,
erdeit kivágták, temetőit meggyalázták, műemlékei többségét elpusztították. A lerombolt kúriák,
erődtemplomok, várak, vár-kastélyok köveit azonban nem sikerült elhallgattatnia egyet -len
hatalomnak sem. És a megmaradt kövek, ledöntötten, porrá zúzottan is, igazi erdélyi elszántsággal
hirdetik: "A nemzet, amely saját emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti." Így volt ez régen, és
nincs ez másképp most, a huszonegyedik században sem.
A háromkötetesre tervezett könyv Partium és Erdély történelmi és művészeti múltjának kíván
emléket állítani. A teljesség igénye nélkül. Mert bármilyen műgonddal is készült, nem pótolhatja a
személyes élményt, benyomást. Partiumot, Erdélyt látni kell. Azért, hogy abból a kevésből, ami
megmaradt, megsejthessük azt a felbecsülhetetlenül sokat, ami volt,
ami még lehet... A szerző (e-mail)

Alsó-Lóna

Kolozsvár

Bélavár

Óradna

A homokkőből épült, hét pár pilléren nyugvó háromhajós, kereszthajós gótikus bazilikát a Boldogságos Szűz Mária
tiszteletére emelték. Az impozáns épület korának egyik legszebb temploma volt. Hossza 54 méter, kereszthajója 27
méter széles. (A kerci építő-faragó műhely hatása számos erdélyi templomon fellelhető. A többi közt a kisdisznódi
bazilikán.) Alig fejeződött be a kolostor és a templom felújítása, amikor 1421-ben törökök támadták meg és ismét
feldúlták. Helyreállítására már nem került sor, mert 1474. február 27-én Mátyás király megszüntette az apátságot.
Berendezéseit Nagyszebenre szállították. Az épületegyüttes sokáig romokban hevert. A bazilikát később restaurálták.
Felújított szentélyében ma evangélikus templom működik. A romos templom fedetlen hajójában emlékmű áll az első
világháborúban elesett német katonák emlékére. Szerencsére az épületegyüttest gondos kezek folyamatosan óvják a
további pusztulástól.

A kerci gótikus bazilika szentélye

(az albumok fotói fekete-fehérek)

Adorjan.qxd.pdf

Részlet az I. kötetbõl.
Adobe Reader szükséges. Letöltés:
http://www.adobe.com/pro ducts/acrobat/readstep2.ht ml